Pethes Mária: Sóvárgás
2009.09.19
Pethes Mária:
Sóvárgás
Hajlataim hajlékot adnak
íveidnek. Gallyak közül kicsikart
ég kékjét - a béke jelét – lengeti
lankadatlan kezed.
Pogány ösztön ujjong véredben.
Vágyad orkánja beszakítja
az üdvösség kupoláját.
Aztán súlytalanul sétálunk
a csillagtársulások szabad terein.
Pórusaimban hordom csókod ízét,
hogy mézétől a nyár után sóvárgó
ősz lerészegedjen.
